“Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag…”

Amikor azt mondjuk, hogy hiszünk, ez azt jelenti, hogy teljes mértékben támaszkodunk valakire vagy valamire. Amikor le akarunk ülni egy székre, akkor támaszkodunk arra a tényre, hogy a székgyártó jól megerősítette a széket és nem fog széttörni mikor mi ráülünk. Amikor autót vezetünk az autópályán, akkor támaszkodunk a többi soffőrre és hisszük, hogy jól tudnak vezetni és senki sem fog megütni bennünket.

Hinni Istenben azt jelenti, hogy teljes mértékben támaszkodunk Rá, valamilyen formában függünk Tőle. Hinni Istenben azt jelenti, hogy elismerjük, hogy Ő nagyobb, erősebb, bölcsebb, okosabb, mint mi – de annak ellenére, hogy mi „alacsonyabb rangúak” vagyuk, Ő mindennél jobban szeret bennünket.

Bölcs Salamon a következőt mondta egyszer: Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példa 14.12). Nagyon sokszor úgy véljük, hogy igazunk van, hogy pontosan tudjuk, mit kell tenni, hogy minden gondot meg tudunk oldani egyedül. De mi történt mikor Péter úgy gondolta, hogy egyedül is képes a vízen járni? Mindaddig, míg Jézusra nézett, járt a vízen. Amint elfordította a tekintetét, sűllyedni kezdett.

Az igazi hit azt jelenti, hogy teljes mértékben átengedjük magunkat Istennek, teljes mértékben Ráhagyatkozunk. Ő tudja, hogy mi a legjobb a számunkra. A probléma akkor adódik, amikor úgy gondoljuk, hogy mi okosabbak vagyunk. A mi választotta utunk mindig könnyebbnek és jobbnak tűnik, kockázat és veszélymentes. Azonban, Isten azt akarja, hogy növekedjünk, és ezért más utakon vezet bennünket, amelyek lehet, hogy néha nem a legkönnyebnek néznek ki.

Gondoljuk a tíz bélpoklos ember történetére. Ezeknek az embereknek az egyetlen reményük Jézus volt. Hallották hogyan gyógyított és támasztott fel embereket, talán nekik is segít. Odajöttek Hozzá és azt mondták neki: “Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” (Lukács 17.13). És Jézus megkönyörült rajtuk, meggyógyította őket, de nem olyan módon, mint ahogy megszoktuk. Nem tette rájuk a kezét és nem mondta: megbocsátattak a te bűneid, mostantól egeszszéges vagy,… Egyszerűen csak elküldte őket a papokhoz. Az akkori törvények szerint, a személy aki úgy vélte, hogy kigyógyult a leprából, el kellet, hogy menjen a papokhoz, hogy ők is megerősítsék, hogy ez valóban így van, és csak ekkor nyilvánult teljesen egészségesnek.

Jézus nem mondott semmi olyat, ami gyógyított volna. De a poklosok hitték, hogy ha Jézus azt mondta, hogy menjenek a papokhoz, akkor ez biztos azt jelenti, hogy meg fognak gyógyulni. Mikor és hogy, ezt nem tudták, de hittek. Képzeljetek el 10 poklos személyt, akik rongyokba öltözve elindulnak a papokhoz, hogy megmutassák, hogy tiszták. Mennek, de ők még mindig poklosok.

Mi történt volna, ha nem indulnak el a papokhoz? Hiszen még semmi változás nem látszódott a testükön… Mi történt volna, ha Péter nem lép ki a hajóból, hiszen még sose járt vizen… Mi történt volna, ha Ábraháb nem indul el a szülővárosából, hiszen nem tudta, hogy mi fog vele történni…

Nem tudjuk, hogy milyen messze értek el, de a bélpoklosok egy pillanatban észrevették, hogy a testük teljesen tiszta. Azt mondja Lukács evangélista: “És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának” (Lukács 17.14). Ezek az emberek engedelmesek voltak és megtették azt, amit Jézus mondott nekik. Engedelmességükkel pedig bemutatták a hitüket. Képzeljétek, ha azt mondják: “Hát, Uram, te először tisztíts meg bennünket és akkor majd elmegyünk a papokhoz.” Vajon meggyógyultak volna-e?

Megtörténik, hogy elvárjuk Istentől, hogy adjon hitet megtenni azt amit kért tőlünk. Azonban a hit lényege, hogy megtegyük azt amit Isten kér tőlünk, annélkül, hogy tudnánk, hogy mi és hogy fog történni.

Emlékezzetek vissza, mikor Izrael népe a Vörös tengeren kellett, hogy átmenjen. Vajon száraz út várta őket, amikor odaérte a vízhez? NEM! Bele kellett, hogy lépjenek a vízbe és csak akkor vált ketté a tenger. A hitük abban mutatkozott meg, hogy engedelmesek voltak és megtették azt, amit Jézus kért tőlök: “Induljatok el, én pedig gondoskodok a többiről.”

Mi a mi feladatunk ebben a bűnös világban? Azt mondja Jézus Máte evangéliumában: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek:…” (Máté 28. 19-20). Jézus azt mondja: Menjetek! Olyan sokszor idegeskedünk olyan dolgok felett, amelyekre egyáltalán nem tudunk kihatással lenni. Azonban Jézus nem ezt várja el tőlünk! Ő azt mondja: Menjetek! Induljatok el! Majd a végén hozzáad valami nagyon fontosat: “…és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Nem az a lényeg, hogy mekkora hitünk van, hanem hogy miben és kiben hiszünk. Jézus Máté 17.20-ban a következőt mondja: “Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” Mekkora egy mustármag? Jézus azt mondja, ha csak ekkora hitünk lenne, hegyeket mozdíthatnánk…

Ha hiszünk Istenben, minden lehetséges. Azonban a hegynek is meg kell mondani, hogy menjen arrébb. Ki kell lépni a csónakból. El kell indulni a szülővárosból. Tudva azt, hogy Jézus minden pillanatba mellettünk van, semmi nem szabad, hogy nehezünkre essen.

Mivel tudjuk, hogy Jézus mellettünk van, és mivel eldöntöttük, hogy hinni fogunk, nem marad más hátra, mint hogy azt mondjuk: “Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ésaiás 6. 8)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s