Add a tőled telhető legjobbat

Péter és Nóra Nóé bárkáját játszottak otthon. Egy cipősdoboz volt a bárka, a vízzel teli kád pedig a tenger. A vihar végeztével eldöntötték, hogy áldozatot mutatnak be Istennek. Péter a következőt mondta Nórának: „Addj egy játékét, hogy az legyen az áldozatunk.” „Nem – volt a válasz – adj te egy játékot, miért pont én?” Hosszadalmas vita után, Nóra felment a padlásra és elővette a régi játékokat tároló dobozt és kivett belőle egy bárányt, amely valamikor fehér volt, mostanra azonban megsárgult, a lábai meg voltak szakadozva, az egyik füle pedig hiányzott. „Itt van – mondta – ez lesz az áldozatunk.” Így áldozta fel Péter és Nóra Istennek azt a bárányt, amelyik többé senkinek sem kellett…

Mit adunk mi Istennek és embertársainkak úgyszintén? Amikor valamit teszünk, akkor azt azért tesszük, mert muszály segíteni, muszály adni, muszály dícsőíteni és élni, vagy azért mert valóban így gondoljuk?

Isten következetességet vár el tőlünk az egyetemen, a munkahelyen, otthon, a gyülekezetben és mindenek előtt a Vele való kapcsolatunkban. Sajnos megtörténik, hogy azért megyünk el a gyülekezetbe, mert megszoktuk, hogy hetente egyszer odajárunk, de ha megkérdeznék, hogy miért vagyunk ott, nem tudnánk válaszolni. Középiskolában négy éven keresztül tanultam az olasz nyelvet, azonban egyetlen szó sem maradt meg az emlékezetemben, mert a tanárnő teljesen közömbös volt. Amikor tesztet írtunk, akkor elővette az újságot és csak annyit mondott: “Gyerekek egy kicsit hallkabban beszélgessetek.” Ha a legjobbat adta volna, én ma valószínűleg tudnék olaszul. De ő csak megszokásból tanított.

Elmulasztjuk felemelni Istent, amikor a buzgalom és a törekvés, amit valaha éreztünk, megváltozik, és csak gyorsan elmondott esti ima, vagy rövid motyogás lesz belőle étkezés előtt. Isten ajándékai minden nap újak. Nekünk is minden reggel el kell döntenünk, hogy valami újat, a legjobban fogjuk adni mindabban amit végzünk a nap folyamán.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2008-ban Indiában egy misszióúton töltöttem egy hónapot. Itt megismertem két nagyon jó barátot Angliából, Felixet (első sor jobbról sárga ruhában, piros sállal) és Marist (Felix mellett balról sárga kockás ingben). Lenyűgözött, hogy ezek a fiatal fiúk mennyit képesek dolgozni. Sosem aludtak 3-4 óránál többet éjszakánként. Késő estig abban a faluban voltak, ahol tartották a Bibliai előadásokat és már kora reggel mentek vissza, hogy látogassák a lakosokat és segítsenek nekik a mindennapi életükben. Sokszor megtörtént, hogy nem is jöttek vissza a közös szállásra, hanem a faluban maradtak, hogy így még többet tudjanak nyújtani. Mikor hazamentek, eldöntötték, hogy pénz gyűjtenek a falu lakosai számára. Következő évben visszamentek, felújították a gyűlekezetet, olyan gyerekek iskoláztatását finanszírozták, akiknek a szülei ezt sosem tudták volna megengedni maguknak.

2009-be a Fülöpszigeteken voltunk együtt egy újabb misszióúton. Ők ide Indiából érkeztek rengeteg bátorító tapasztalattal. Az új helyen tovább folytatták a munkát. A zsúfolt időbeosztás között néha lehetőségünk volt rövid délelőtti kirándulásra menni. Maris és Felix sosem jöttek velünk, nekik nem volt idejük egy perc pazarlására sem. Csak azt nézték, hogy hol és kinek tudnak segíteni.

2010 őszén Maris megnősült, és mostmár hármasban mentek minden évben Indiába. Ők mentek, segítettek, beszéltek Istenről és a tőlük telhető legjobbad adták. Időközben Felix megismert egy fülöpszigeteki lányt és két éve elhatározták hogy megesküdnek. Azonban a menyasszony sehogy sem tudott angol vízumot kapni. De ez nem keserítette el őket. Tavaj megvették a menyasszonyi ruhát is. Az idén juniusban végre befejeződött a hosszas várakozás és meglett a vízum. Végre elkezdődhettek az esküvői előkészületek.

Három héttel ezelőtt Felix észrevette, hogy valami gond van az árammal a fűrdőszobában. Mestert hívott, aki elvileg megjavította a problémát, azonban az este, mikor Felix tusolni kezdett, megütötte az áram. Kómába esett és hajnali háromkor meghalt. Maga mögött hagyta a családját, szüleit, barátait, az Indiában folyó munkát és a menyasszonyát, aki két évet várt, hogy végre a felesége lehessen. Miért nincs többé velünk? Nem tudom… Miért engedte meg Isten, hogy ez megtörténjen? Nem tudom… De tudom azt, hogy élete minden egyes napján Felix a lehető legjobbat nyújtotta mindabban amit végzett, azért mert őszintén szerette az Úr Jézust.

Felöltözhetünk mi szépen az Istentiszteletre, egészségesen étkezhetünk, segíthetünk a szomszédainknak, de mindez semmit nem fog jelenteni, ha azért tesszük, hogy valaki lásson vagy megdícsérjen. A lehető legjobbat akkor fogjuk tudni adni, amikor Jézus lesz életünk középpontja.

Teréz anya egyszer a következőt jegyezte fel:

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Isten nem azt akarja, hogy különleges alkalmakra őrizgesd a tőled telhető legjobbat. Nem tudjuk mit hoz a holnap, azt sem tudjuk mit hoz a következő pillanat. Ezért amíg lehetőséged van, add Istennek és embertársaidnak a tőled telhető legjobbat.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s