“Ne félj, mert én veled vagyok!”

A múlt héten telelni voltunk a férjem és én. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, élvezni a friss levegőt, finom süteményeket enni, nagyokat sétálni, jókat aludni, tényleg élveztük a pár napot amit távol otthontól töltöttünk. Az épület körül, ahol a szállásunk volt fenyőerő terült el, vékony 3-4 méter magas fenyők köszöntöttek bennünket minden reggel.

Egyik este hallottuk, hogy éjszakára szélvihart mondanak. Azonban, mivel ahol mi élünk nagyon sűrűn találkozunk szélviharokkal a téli hónapok folymán, nem adtunk nagyobb fontosságok a hírnek. Azonban óriási szél ébresztett fel bennünket az éjszaka közepén… Nem is az volt a baj, hogy fúj a szél, hanem hogy a szállásnak nincs garázsa, minden autó az épűlet előtt parkol. Nagyon féltünk, hogy valami az autóra fog esni. Hogy fogunk néhány száz kilómert utazni haza sérült autóval? Imádkoztam és imádkoztam… Isten óvja meg az autónkat, mert különben nem tudunk majd hazamenni. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy hogy mozognak a fák jobbra-ballra, sűvít a szél, az én gyomrom pedig görcsben áll… És csak imádkoztam, hogy Isten óvjon meg bennünket. Elkezdtem magamban a 23. zsoltár szavait ismételgetni: „Az Úr az én pásztorom, nem szülközöm… Mégha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól mert te velem vagy…” Egy kis időre nyugalmat adott, azonban akkor megint felerősödött a szél és csak vártam, hogy mikor fog valami a kocsira zuhanni. Akkor eszembe jutott Izrael népe, mikor kijött Egyiptomból. Előttük volt a tenger, mögöttük pedig a világhíres egyiptomi hadsereg. Tudtak bármit is tenni, hogy változtassanak a helyzetükön? NEM! Azt mondja nekik Mózes: „Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” (2. Mózes 14,14). Nem tudok változtatni semmit a helyzetemen, csak Isten tud megvédeni, nincs miért idegeskedni. Igen, ezt én is tudom, de akkor mégjobban elkezdett fújni a szél és akkor… nagy csörömpölés… valami lezuhant és valami széttört… Férjem és én is kiugrottunk az ágyból, és gyorsan az ablakhoz szaladtunk, hogy lássuk, mennyi kár történt az autón. Semmi… Nem esett semmi az autóra… De valami lezuhant… Visszafeküdtünk. Imádkoztunk együtt, hogy Isten óvja meg az autót és bennünket is és próbaltunk elaludni. Nagyon nehezen ment… Végig míg fönt voltam imádkoztam és a 23. zsoltár verseit ismételgettem. Szép lassan csak sikerült lenyugodnom és elaludnom. Reggel korán fent voltunk és mindjárt azt néztük, hogy mi történt az autóval. Egyetlen karcolás sem volt rajta! De akkor mi esett le, mi volt az a nagy csörömpölés? Mikor kimentünk a ház elé, akkor láttuk, hogy a szomszéd teraszáról elvitte a szél az asztalt, egy széket és a terasz korlátját és széttörte. A férjem akkor mesélte el azt, ami szó nélkül hagyott. Előző este azon gondolkodott, hogy más helyre parkolja az autót, ami biztonságosabbnak nézett ki. Fel is öltözött, hogy kimegy és átparkol, azonban végül úgy döntött, hogy mégis ott hagyja az autót ahol van. Az asztal, a szék és a korlát egy része pontosan arra a parkolóhelyre esett ahova ő akarta parkolni az autót, mert biztonságosabbnak tünt.

Hát nem csodálatos a mi Istenünk? Ő megígérte, hogy velünk lesz, megígérte, hogy megvéd, megőriz. Azt mondja Jézus: “Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésaiás 41,10) Tudom, hogy Ő állította meg a férjemet, hogy ne hajtsa el az autót arról a helyről ahol állt. Tudom, hogy Ő állt angyalaival a kocsi mellet egész éjszaka, hogy megvédje és mi szerencsésen haza tudjunk jutni. Tudom, hogy Ő véd meg minden nap. Tudom, mert megtapasztaltam!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s